Fejet hajtunk az ‘56-os hősök előtt, emlékeztetjük magunkat, hogy a szabadság nem magától jön, azért küzdeni kell – hangzott el a mondat azon az ünnepségen, amit október 23-án délelőtt a Történelmi Emlékparkban tartottak. A 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére, az 1956-os forradalomra emlékeztek Orosházán is.
1956 október 23. a magyar történelem kitörölhetetlen dátumává vált. A múlt század eseményei a magyar nép számára a szabadság, a függetlenség elvesztését és igen nehéz korszakot jelentett. Az orosházi ünnepségén Horváth József, az Orosháza és Térsége Gazdakör alelnöke kalauzolta végig az emlékezőket a forradalmi eseményeken.
– A második világháború végén a magyar népre rákényszerítették az európai embertől idegen szovjet életformát. A szovjet vörös hadsereg által felszabadításnak nyilvánított bevonulás elszakította hazánkat az európai vérkeringésből és a Kelet-Balkánhoz kényszerítette. A tervszerű kommunista hatalomátvétel, a szovjet megszállók árnyékában gazdaságilag tönkretett ország, jóvátétel terhei révén gyarmati sorba süllyedt. Idáig nyúlnak vissza az 1956.október 23-ával kezdődő események előzményei – fogalmazott Horváth József.
Felelevenítette, hogy 1946-ban, amikor Orosháza városi rangot szerzett, a település jellegén ez nem változtatott. Továbbra is meghatározó volt a földművelés, valamint az itt megtermelt alapanyokra épülő élelmiszerfeldolgozó ipar.
– A paraszt emberek kényszerített beléptetéseivel, földjeik elvételeivel, az erőltetett tagosítással megindult a termelőszövetkezetek megalakulása. Orosházán ekkor 14 TSZ jött létre. Hiányosak a levéltári adatok, de városunkban kulák listára 500 főt is meghaladó módos gazda került fel. A sors iróniája, hogy 1956 október 20-án, három nappal a forradalom előtt, egy részüket törölték, de a városi tanács határozata szerint negyvenen továbbra is a listán maradtak. Az elégedetlenség folyamatosan nőtt, állandósult a szegénység – folytatta Horváth József.
Elhangzott, hogy mi történt pontosan 1956.október 23-án, Budapesten. Amikor az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követelésieket, majd tüntetést szerveztek. Mind a fővárosban, mind vidéken többször is véres atrocitásokba torkolltak a megmozdulások. Halálos áldozatokat követelő lövések dördültek el Miskolcon, Mosonmagyaróváron és a legvéresebb események Salgótarjánban történtek. Orosházán is voltak tüntetések, de itt egy pofon sem csattant el, erről korábban Koszorús Oszkár is mesélt az OrosCafénak.
– Az 56-os forradalom nem csupán nemzeti ellenszegülés volt az idegen uralom ellen, hanem a szabadság fellángolása a társadalomra kényszerített ideológia ellen. Igaz, hogy 66 év telt el, de a forradalom valahogy még mindig nem fejeződött be, sok az elvarratlan szál. Fejet hajtunk az ‘56-os hősök előtt, emlékeztetjük magunkat, hogy a szabadság nem magától jön, azért küzdeni kell. Mi a forradalomtól, annak hőseitől, a pesti srácok és a bátrak kiállásának útravalóját kaptuk. Legyünk méltók erre az örökségre. Mindig emlékezzünk arra, hogy mi is hátrahagyhassunk valamit világunk küzdelmes részéből: amikor 1956 október 23-án meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta, elég volt – zárta beszédét a gazdakör elnökhelyettese.
Kép: Patakfalvi Ádám
Forrás:http://www.oroscafe.hu
