Eddig mintegy 50 millió köbméter többlet vizet tartott vissza
a vízügyi ágazat, amire később nagy szükség lesz az agráriumban
2022 őszén az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) közreműködésével indított kezdeményezést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) annak érdekében, hogy télen a lehető legtöbb vizet lehessen betározni.
A vízbiztonsághoz puffervízterekre van szükség, amelyek megteremtésében az állam mellett a termelőknek is van tennivalója. A szakmai szervezetek mindennek segítése érdekében a hajdúnánási térségben összegezték a többletvizek visszatartása során tapasztalt megoldandó problémákat.
A vízkészletek megőrzésének – a tározókban történő vízvisszatartás mellett – jelenleg a medertározás az egyik leghatékonyabb módja, így a vízügy részéről elsődleges feladat a csatornarendszerek tározási kapacitásainak maximális kihasználása, a csatornák feltöltése, illetve – ahol lehet – feltöltve tartása. Erre a NAK tavaly év végén is felhívta a figyelmet, valamint ez év elején arra, hogy nagyobb árhullám esetén a csatornák maximális feltöltése a belvizes területek kiterjedését is növeli.
A hajdúnánási térségben, a Tiszalöki Öntözőrendszer K-III. vízszolgáltatási egységen megvalósult vízvisszatartási célú mintaprojekt általános tapasztalatai a vízügyi igazgatást illetően:
A vízügyi ágazat csak a vagyonkezelésében lévő csatornaszakaszon tudja végrehajtani a mederben lévő szabályozott vízvisszatartást (ez esetben több mint 30 km hosszú csatornaszakaszról van szó).
A vízszolgáltatási egységhez azonban csatlakoznak úgynevezett harmadlagos művek is, amelyek beintegrálása elengedhetetlen a területi vízszétosztáshoz. Azonban ezen vízilétesítmények meglehetősen vegyes tulajdoni és üzemeltetési viszonyokkal rendelkeznek (önkormányzati, magán stb.), és a gyakran nem megfelelő műszaki állapotuk nem teszi lehetővé a vízvisszatartási funkció ellátását. Az egységes üzemeltetési rend kialakítása pedig további együttműködést kíván.
Emellett a nem kívánt elöntések elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a halastavi lecsapolásokra, továbbá a vízvisszatartást az öntöző és kettős működésű csatornák öntözési idényre való felkészítésének figyelembevételével kell végezni. A vízilétesítmények rendeltetésszerű üzemeltetése csakis a megfelelő finanszírozási háttér biztosításával valósulhat meg, ami azért is indokolt, mert a vízrendszerek üzemeltetése nem csak a mezőgazdasági termelők érdeke, hiszen ökológiai szolgáltatást is nyújtanak (vizes élőhely, vaditatás, mikroklíma javítása, talajvízdúsítás, vízhiányos területek vízpótlása stb.), ami közérdek is.
A termelői, gazdálkodói tapasztalatokat illetően elmondható, hogy a mélyfekvésű területeken megnövekedett a termőterület belvízborítottsága, aminek a lehető leghosszabb ideig tűrése később egyértelműen a vízbiztosítást szolgálja. Ehhez mindenképpen szükséges egyrészt a talaj vízvezető és vízbefogadó képességének maximalizálása, szerkezetességének javítása: megfelelő tápanyag-gazdálkodás, a tömörödés és az erózió elleni védekezés. Másrészt a területi vízvisszatartás biztosítása – különösen a mélyfekvésű területeken – mesterségesen kialakított (mikro)tározókban, továbbá vápákban; illetve a megfelelő terület- és tájhasználat.
A tavalyi történelmi mértékű aszály után különösen fontos figyelmet fordítani a megfelelő vízgazdálkodásra, amit a klímaváltozás is indokol.
