Minden a talajból indul ki
“Ha az élelmiszer-előállítás jelenére és jövőjére vagyunk kíváncsiak, a talajnál kell kezdeni a vizsgálódást. Minden a talajból indul ki: a növények termelése, azon keresztül az állatok etetése, az élelmiszer-előállítás és a klímára gyakorolt hatás. Ha a talajművelés túlságosan intenzív, ha rengeteg vegyszer és műtrágya használatával párosul, akkor az egy darabig ugyan tudja növelni a termésmennyiségeket, de egy idő után fenntarthatatlanná válik. Ugyanaz történik, mint a gazdaság egyéb területein: lehet folyamatosan növelni a termelést és ezzel együtt a kibocsátást, de egy idő után elfogy a fedezet, a tápanyagtőke, a szervesanyag-mennyiség, amit folyamatosan használunk, és ez az ökológiai rendszer összeomlását okozhatja. A túlzott műtrágyázási kényszer, hogy minél több termést hozzunk ki, hosszú távon tönkreteszi a talaj élővilágát és szervesanyag-tartalmát. A talaj élő organizmus, de ha működésképtelenné válik, egy idő után pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit akartunk: egyre kevesebb terméshez jutunk” – fejtette ki a MATE rektora.
Arra a kérdésre, hogy ez mikor következik be azt mondta: “Most, a szemünk előtt zajlik. Észre kellene venni a jeleket és cselekedni. A talaj az a terület, ahol még bőségesen rendelkezésre áll a lehetőség egy olyan átállásra, ami az alkalmazkodást tudja szolgálni. A talajban meg tudnánk tartani a tápanyagtőkét”
Elmondta, hogy nem a csapadék mennyiségével, mint inkább az eloszlásával van probléma: hirtelen nagy mennyiségű eső zúdul le, utána hosszú, akár hónapokig tartó aszály következik, ami a mezőgazdaság számára nehezen értelmezhető.
A kiszáradás, az elsivatagosodás oka az, hogy a föld egyre kevesebb nedvességet tud megtartani. “A talaj ugyanis csak akkor tud sok vizet elraktározni, ha olyan aggregátumok, szerkezeti elemek, úgynevezett agyaghumusz komplexek vannak benne, amik képesek megkötni a nedvességet. Ez megfelelő műveléssel elérhető volna” – fogalmazott a szakember a 24.hu-nak adott interjújában.
A legkártékonyabb eljárás a szántás – fotó: pixabay.com
Nedvességpazarló módon műveljük a talajt
A talajra hulló csapadék fele hasznosíthatatlan a növények számára – képesek lennénk helyben tartani, de a helytelen talajhasználattal elpazaroljuk. Olyan talajállapotot kellene kialakítani, ami jóval több vizet tart helyben.
“Alapvetően a talajművelésnek Magyarországon az a legfőbb problémája, hogy azonos mélységben végzik el. A gazda megműveli a földet mondjuk 15–20 centiméter mélyen minden évben. Emiatt úgynevezett művelőtalp alakul ki, főleg a tárcsázás és az eke után. Vagyis a művelési mélységben kialakul egy kemény réteg, összetömörödik a talaj, nem engedi át a nedvességet, így az nem tud leszivárogni a gyökerekig. Ha 20 centiméter mélyen van ez a művelőtalp, akkor az esővíz csak addig tud leszivárogni, alatta száraz marad és nagyon gyorsan kialakul a belvíz, a víztöbblet pedig ott marad a felszínen, majd elpárolog.
Ma már olyan precíziós technológiákat lehet alkalmazni a mezőgazdaságban, amivel a talajművelést a talaj állapotához alkalmazkodva akár egy táblán belül is változó mélységben lehet elvégezni. Ezzel tudjuk megakadályozni, hogy kialakuljanak tömör zárórétegek, illetve, ha már vannak, akkor ezeket úgy lehet megszüntetni, hogy lehatolunk a záróréteg alá, hogy a fel- és altalajok között a pórusokban zavartalan legyen a vízközlekedés, így a nedvesség le tud hatolni mélyebb rétegekbe is. Egy olyan talaj, amiben nincs záróréteg, képes 300 milliméter csapadék tárolására is. Ha a talajunk jó minőségű lenne, akár féléves csapadékot képes lenne tárolni. Ha viszont vannak különböző problémák a talajban, akkor ez lecsökkenhet 20–30 milliméterre, vagyis egytizedére, a többi pedig vízveszteségként jelenik meg.
A legkártékonyabb eljárás ebből a szempontból a szántás. Magyarország egy szántó ország, mindent fölszántanánk. Ezzel szemben ma már azt mondom, hogy a szántást államilag be kellene tiltani és nagyon súlyos szankciókkal sújtani annak érdekében, hogy ezeket a káros hatásokat el tudjuk kerülni.
Tudom, hogy ezek kemény mondatok, de vállalom. Valamit tenni kell, mert Magyarországon a talajt szervezetten, hagyományosan, rendszerszintűen tesszük tönkre.” – mondta a MATE rektora a 24.hu-nak.
A precíziós gazdálkodás elterjedése szükségszerű – fotó: pixabay.com
Nem lesz ennivaló
30–40 éve működő technológiákkal, gyakorlatokkal, növényfajtákkal már nem lehet megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert termelni, ezért meg kell változtatni a gondolkodásunkat: “vagy alkalmazkodunk a megváltozott feltételekhez, ami azt jelenti, hogy más növényfajtákat kell termelni, más technológiákat, másfajta talajművelést kell alkalmazni, vagy pedig mindez törvényszerűen előbb-utóbb vissza fog ütni, és ha bejön egy hirtelen aszály, amire nem készültünk fel, az végzetes lehet” – figyelmeztetett Gyuricza Csaba, hozzátéve, hogy ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem lesz ennivaló.
Beszélt a tavalyi aszályról, arról, hogy pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy Magyarország kukoricából behozatalra szoruljon. A megfogalmazása szerint a tavalyi nyár nagyon súlyos figyelmeztetés volt – szerinte az utolsó figyelmeztetés – amiből még mindig nem tanultunk.
“Ha a legfontosabb élelmiszer- és takarmány-alapanyagokat nézzük, a legnagyobb problémát a kukorica termesztése jelenti. A következő évtizedekben 60–70 százalékkal csökkenhet a termésmennyiség globálisan és Magyarországon is. Hazánkat úgy tartják számon, hogy nemcsak önellátó, hanem legalább kétszer annyi kukoricát képes előállítani, mint amennyi a belső szükséglet, tehát bőven jut ipari és energetikai felhasználásra, valamint exportra is. De ha nem változtatunk a termesztési stratégiánkon, a fajtahasználaton és a vízgazdálkodásunkon, akkor megfordul ez a trend.”
Olyan talajállapotot kellene kialakítani, ami jóval több vizet tart helyben – fotó: pixabay.com
A talaj pusztulása és a szárazság mellett a kórokozók jelentik a következő nagy kihívást
“Azzal, hogy növekszik a hőmérséklet és eltolódnak az éghajlati övek, új kórokozók is feltűnnek, akár olyanok, amikről nem is hallottunk korábban, tehát amikkel kapcsolatban nincs védekezési stratégiánk. Így is túlzottan sok növényvédő szert használunk, és ha újabb kórokozók ellen kell bevetni egyre több vegyszert, az hosszú távon megint csak fenntarthatatlan, diverzitáscsökkenést okoz, és nagyban csökkenti a termés minőségét is. De ha nem vegyszerezünk, az a termésmennyiség csökkenését fogja eredményezni.”
Az interjúban szó esett még a burgonyatermesztés nehézségeiről, a gyümölcstermesztés aktuális kérdéseiről, és az állattenyésztésről is.
Fontos, hogy a fenntarthatóság ne csak szlogen legyen
“Nem túl jól, a mezőgazdasági gazdálkodásban dolgozók mindössze négy százaléka rendelkezik Magyarországon felsőfokú képesítéssel. Viszont azt is látom, és ebben az egyetemek szerepe nagyon nagy, hogy a munkába álló új agrármérnök-generációk otthonosan mozognak a digitális technológiákban, az informatika világában, ami a megoldáshoz nagyon fontos háttértámogatást ad. A fiatalok sokkal rugalmasabbak, szembemennek azokkal a sztereotípiákkal vagy dogmákkal, amiket a szülők, nagyszülők nem tudnak elengedni. Ez pedig reménykeltő. Nagyon izgalmas, összetett a feladat, a tudománynak, a gazdáknak és a kormányzatnak is megvan benne a szerepe. Hatékony kooperációra van szükség, hogy a fenntarthatóság ne csak szlogen legyen, hanem konkrétan azt jelentse: biztosítani kell, hogy az ökológiai rendszer néhány éven vagy évtizeden belül ne omoljon össze, hanem működőképes maradjon. Még annak ellenére is, hogy az előzetes előrejelzések szerint 2100-ra akár 11 milliárdra is nőhet a Föld népessége” – mondta Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora
Forrás: Agroinform
