Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport által közzétett újabb kommunikációs anyagban egy német tanulmány eredményeire hívják fel a figyelmet, mely elemzés kimutatta, hogy a tejelőmarhák esetében a nagyobb állománylétszámok valójában nem járnak együtt gyengébb állatjóléttel.
Egy 3 085 német tejtermelő gazdaság összesen 376 415 tehenére vonatkozó adatoknak a felhasználásával végzett kutatási projekt megállapította, hogy a nagyobb állománylétszámú tejtermelő gazdaságok esetében − amelyeket gyakran bírálnak, hogy azokban a magasabb állománylétszámok miatt gyengébb az állatjólét szintje – nem feltétlenül tapasztalható rosszabb állatjóléti szint. A tanulmány fő célja az volt, hogy megvizsgálja az állatjólét és a német tejelő gazdaságok állománymérete közötti kapcsolatot. Az elemzett minták a világ negyedik legnagyobb tejtermelőjének számító Németország tejtermelési szerkezetének változatos struktúrájára hasonlítottak, azt visszatükrözték és a tejtermelő gazdaságok méretének széles skáláját fedték le. A vizsgált gazdaságok állománylétszáma 7 tehéntől 2 900 tehénig terjedt, az átlagos gazdaságméret pedig 122 tehenes volt.
Fotó: ELV – German study shows larger dairy herds not de facto associated with poorer animal welfare
A vizsgált gazdaságok 98%-a hagyományos, 2%-a pedig biogazdálkodást folytatott, 93%-uk tejtermelésre szakosodott. A gazdaságok átlagos mérete 141 hektár volt, amelynek 73%-a gyepterület volt és a gazdaságok 55%-ában alkalmaztak legeltetést a tehenek esetében. Az állatjóléti mutatót (a továbbiakban: AWI) egy nagyobb, a tejtermelés fenntarthatóságával foglalkozó projekt részeként dolgozták ki, szoros együttműködésben a tejipari értéklánc olyan szakértőivel, mint például a haszonállatok jólétét vizsgáló kutatók, gazdálkodók és a tejipar képviselői. Ez az index az elhelyezést, a takarmányozást, az egészségi állapotot, a viselkedést, az éhséget és a szomjúságot, a szorongást és a fájdalmat, a sérülést vagy betegséget, a mozgásszabadságot, a külső éghajlati ingereknek való kitettséget, a boxok és a padlózat típusát, a pihenőhelyeket és az itatókat egyaránt magába foglalta.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb gazdaságok jobb AWI-t értek el, mint a kisebb gazdaságok. Még ha a hatás mértéke kicsi is volt az eredmény mégis ellentétes azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel, hogy a nagyobb méretű gazdaságokban rosszabb az állatjólét. Valamennyi állományméret kategóriában az állatjóléti indexek jelentős eltéréseket mutattak az egyes állományok között és nem az állományméret az egyetlen tényező, amely befolyásolja az állatjóléti szintet az egyes gazdaságokban. A gazdaság vezetőjének tudása és képességei, valamint a gazdálkodók, gondozók által az állatokra fordítható idő mennyisége szintén pozitívan befolyásolja az állatjólétet.
Még ha a kötetlen tartási rendszerű gazdaságok átlagosan magasabb állatjóléti indexet is értek el, mint a kötött tartási rendszerűek, az állatjóléti index-értékek szórása azt mutatta, hogy a tartási rendszertől függetlenül magas és alacsony állatjóléti index-értékeket is el lehet érni. Ennek oka, hogy bizonyos mutatók, mint például az egy tehénre jutó pihenőterület mérete, függetlenek a tejelő állományok esetében alkalmazott istállórendszer típusától és helyettesíthetnek más tényezőket. A tanulmány továbbá azt is megállapította, hogy az állatjóléti index nagymértékű eltérést mutat az állományok között minden állományméret-kategóriában, a régiókon belüli különbségek nagyobbak voltak, mint a régiók közöttiek és az eltérések azonos méretű állományokon belüli is nyilvánvalóak voltak.
Ezek az eredmények megerősítik azt a tényt, hogy az állomány mérete csekély hatással van a gazdaságspecifikus állatjóléti szintekre és mind a kis, mind a közepes, mind pedig a nagy méretű tejtermelő gazdaságokban van lehetőség a jobb állatjólét elérésére. Ezért az állatjóléttel kapcsolatos nyilvános viták és politikai döntések során figyelembe kell venni, hogy az állományok mérete és a politikailag kikényszerített állományméret-korlátozások kevesebb figyelmet érdemelnek. Ezzel szemben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az állatjóléti intézkedések gazdaságokban történő végrehajtására.
Forrás: NAK
