A cikksorozatunkban részben áttekintettük, hogy kinek és miért érdemes a programban részt vennie, majd azt követően a szántóterületeken választható gyakorlatokat kezdtük egyenként elemezni. Ezen korábban írt gyakorlatok a takarónövények, a kisebb táblaméretek szerepét mutatta meg, s kitértünk ezáltal a beporzók védelmének indokoltságára. Most tovább lépünk s ismertetünk ismét egy, a talajaink, valamint a biodiverzitás védelmét szolgáló gyakorlatot, annak a gazdálkodók számára is fontos kihatását. Ezen komplexnek tekinthető vállalással el is érhetjük a szántó művelési ágra vonatkozó teljesítéshez szükséges 2 pontot.
Szántó hasznosítási mód esetén választható AÖP előírások 4.
Nos első és második olvasatra is megvalósíthatatlannak tűnik a feladat, azonban próbáljuk meg értelmezni.
A Kondicionalitás/Feltételesség cikksorozatunk 6. részében hasonló előírással találkozhattunk, mely cikket az alábbi linken érheti el.
Az AÖP keretében sem lehet indokolni másképpen ezen gyakorlat fontosságát, mint a Feltételesség esetében, azaz az országunk sajátos tájszerkezete a gazdálkodóink sok százéves tevékenységére vezethető vissza. Az így kialakult egyedi élővilágot a megfelelő műveléssel és azon tájképi elemek fenntartásával tudjuk megőrizni, amelyekhez az élővilág az évszázadok során már alkalmazkodott. Épp ezért a biodiverzitás, valamint a történelmünk részét képező tájképi elemek megőrzése, talajaink védelme hangsúlyosan jelentkezik ezen előírásrendszerben, melynek betartásával hosszútávon megőrizhetjük a táj szépségét, mozaikosságát, az élővilág valamennyi részesét, fasorokkal megtörhetjük a szél szárító erejét is, mely a vízgazdálkodásra és az élővilágra is pozitívan hat, különösen a forró, száraz napokon. A területek pihentetésével, nitrogénmegkötő növények termesztésével, másodvetésű növények beiktatásával pedig elősegítjük talajaink szerkezetességének/tápanyagtőkéjének/szervesanyagkészletének javítását, mely tényezők pozitívan hatnak a vízgazdálkodására, mely úgyszintén hosszútávú érdek a biodiverzitás fenntartása mellett. A takarónövényekkel a talajélethez szükséges folyamatos gyökérjelenlét biztosítása mellett jelentős erózióvédelmet is biztosítunk, a növényi részek talajba(ra) dolgozásával ugyancsak a talajaink előbb leírt tulajdonságait javítjuk, őrizzük, hisz a talaj regenerálása, védelme minden gazdálkodó számára nagyon fontos tényező a rentábilis növénytermesztés és állattenyésztés érdekében is.
A fenti elvek érvényesítését a Feltételesség (Kondicionalitás), mint kötelező elem az alábbiak szerint rögzíti a 10 ha szántóterület feletti gazdaságok számára:
„a gazdaság szintjén a szántóterület legalább 4%-a nem termelési célú terület vagy tájképi elem legyen, beleértve a parlagon hagyott földterületeket is.
VAGY
A gazdaság szintjén a szántóterület legalább 7%-a nem termelési célú terület vagy tájképi elem, beleértve a parlagon hagyott földterületeket és növényvédő szerek használata nélkül termesztett másodvetésből (zöldtrágya/takarónövény) vagy nitrogénmegkötő növényekből kell megvalósítani A 7 %-ból 3%-nak mindenképpen parlagon hagyott földterületnek, vagy nem termelési célú tájképi elemnek kell lennie (nem százalékos százalék!). A másodvetések súlyozási tényezője továbbra is 0,3 értékű.”
Láthatjuk, hogy az AÖP önkéntes vállalás gyakorlata szintet lép, azaz a Feltételességben kötelezően elvárt 4 vagy 7 %-on túl további területek bevonása szükséges, azaz a gazdaság szántóterületének 10%-án vállaljuk, hogy nem termelő területeket, tájképi elemeket, parlagot, növényvédőszer használata nélkül – beleértve a csávázott vetőmagot is – nitrogénmegkötő növényeket, illetve ökológiai másodvetéseket alakítunk ki. Ez utóbbi kettő területe azonban nem haladhatja meg a vállalt 10 % felét. Itt sincs alsó gazdaságméret, azaz bárki választhatja ezen előírást, ha úgyis ekként gazdálkodik, vagy szeretne ekként tevékenykedni. (A tájképi elemek súlyozási tényezőit a Feltételesség/Kondicionalitás cikkünkben ismertettük, itt most nem térünk ki erre, hiszen megegyezőek.)
Fontos különbség azonban 2023 évben, hogy míg a Feltételesség/Kondicionalitás esetében a parlagoltatni tervezett területen a mentesség okán termelhetünk élelmiszernövényt – nem beleértve a kukoricát, szóját. Ugyanakkor az AÖP vállalás esetére nem él a derogáció, azaz itt ténylegesen parlagoltatni kell a választott területet. Azonban ne a fekete parlagra gondoljunk, hisz az nem jó sem a talajnak, sem az élővilágnak, hanem zöld növényi borítottságot, vagy szármaradványt, mulcsotkell fenntartani a megadott időintervallumban (azaz január1 – augusztus 31. között), s a gyommentesen tartás érdekében a kaszálás, legeltetés és a mechanikai gyomirtás lehetséges. A szántón történő legeltetés megengedése ugyancsak a talajaink regenerálódását segíti elő nagymértékben.
Lényeges megjegyezni azt is, hogy az AÖP esetében a pihentetett területnek nem feleltethető meg az AKG zöldugar tábla.
Folytatjuk!
Forrás:http://www.nak.hu
