Mit hoz a jövő?
Az elmúlt évek aszálya, a gabonafélék árainak zuhanása, a termelési költségek szárnyalása nyilvánvalóan ébresztőt fújt minden gazdának. Sokan -mintegy százezren – már tervezni sem tudták a jövőt, kénytelenek voltak fölhagyni korábbi munkájukkal. Sok az eladó cég, mások adják vissza a földbérletüket, s vannak, akik reménytelenül lehúzták a rolót. A reménykedők is óvatosak, a beruházási hitelekért már nem állnak sorba, örülnek, ha forgóeszköz hitelekkel átvészelik a nehéz esztendőket.
Azt nem lehet pontosan tudni, mit hoz a jövő, de a szakértői elemzések szerint a magyar mezőgazdaság meghatározó ágazatára, a növénytermelésre nem vár fellendülés 2024-ben sem; a termények árának jelentős emelkedésére nem számíthatnak a gazdák. A harmadik veszteséges év pedig sokak munkájának a végét jelentheti.
Nem vagyunk Kvassay unokái
A veszély jelei már régóta látszanak: a rendszerváltás óta a magyar mezőgazdaság drasztikus piacvesztést szenvedett el. A kibocsájtás azóta 40 százalékkal csökkent, a világ élelmiszertermeléséből a részesedés felére esett vissza, s a hanyatlás jelenleg is tart. Nehezen magyarázható ez a tendencia – persze az okok számba vehetőek – hiszen Európában csak Dániában és Írországban magasabb a mezőgazdasági termőterület aránya az ország összes területéhez viszonyítva. Mellünket döngetjük a komparatív előnyeink miatt, az adatok meg a hanyatlást mutatják. Ezek a folyamatok világosan jelzik, hogy hiányzik a stratégiai gondolkodás. A kormány is több mint 10 éve fogadott el agrárstratégiát, s ez már nem mutathatja meg a mostani gazdasági valóságot.
Kezdeményezések természetesen vannak, hiszen nem vakok a stratégiáért felelős vezetők és a gazdálkodók sem. Most egyebek között az ésszerű vízgazdálkodás, az öntözés, a digitalizáció vannak napirenden. Kvassay Jenő 150 éve azt írta, hogy „mi folyóink szabályozásával azok vizét levezetni törekszünk, addig unkáink gátokkal fogják azokat torlasztani és az országban visszatartani”. Nem vagyunk Kvassay Jenő értő, szellemi unokái, mert szakmai javaslatáról, üzenetéről még többet beszélünk, mint cselekszünk. Az országon belül keletkező vízkészlet tudottan kevés és rosszul kihasznált, közben évente három Balaton mennyiségű vizet engedünk ki az országból a folyóinkon keresztül.
Az aszály idején mindig nagy a felbuzdulás a vízgazdálkodás, azon belül az öntözés fejlesztésére, de ez nem hozhat látványos javulást a növénytermelésben. A számítások szerint rövid távon – két-három év alatt – mintegy százezer hektár öntözött területet lehet felújítani, 30-40 ezer hektár új területet berendezni, s ezzel elérhetjük a stratégiai célként kitűzött 300-500 ezer hektár öntözött területet. Ez 10 százaléka sincs az ország mezőgazdasági területének, és az aszályos, öntözésre feltétlenül rászoruló földek területéhez sem közelít.
Célzott génszerkesztés, ellenséges digitalizáció?
Bátortalan kísérletek vannak a talajmegújító mezőgazdaság alkalmazásában is. Ez olyan technológiai keretrendszer, amely támogatja a termőtalaj regenerációját, a biodiverzitás növelését, a víz-és a tápanyagciklusok javítását, a szénmegkötést; összefoglalóan fogalmazva a mezőgazdaság klímaváltozással szembeni ellenálló képességét. A technológia részleteit elsősorban a kutatók ismerik és propagálják, a gyakorlat még óvatos az alkalmazásában. A termelők évtizedeken át hozzászoktak az átlagtermések növeléséhez, a fajlagos mutatók bűvkörében éltek. A fenntarthatóság mostanáig nem volt szempont számukra.
Istenverte fogalom a genetikai módosítás is Magyarországon. Rés lehet az ellenállás pajzsán egy új fogalom: a célzott génszerkesztés. Ennek lényege, hogy a génszerkezet ismeretében pontos, tervezett, kiszámítható beavatkozásra van lehetőség. A génszerkesztés során nem kerülnek idegen DNS-szekvenciák a növénybe, valójában ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a hagyományos növénynemesítés során, csak sokkal gyorsabban. A tudomány politikai támogatásával növekedhet a növények stressztűrése, termésátlaga, csökkenhet a növényvédőszerek felhasználása, nemzetközi méretekben is versenyképesebbé válhat az európai mezőgazdaság.
Nem kell ekkorát ugrani a tudományban ahhoz, hogy itthon is jó gyakorlatot találjunk. A Gabonatermesztők Országos Szövetsége évek óta olyan mikroparcellás összehasonlító kísérleteket folytat A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködve, amelyek alapján a kukorica, búza, repce kultúrákban a közepes felkészültségű gazdák is kiválaszthatják a szárazságtűrő fajtákat. A kísérletek adatai hitelesek, marketing munkával nem befolyásolható a fajták kiválasztása, mert a kísérletekben részt vevő, regisztrált fajtákat kódolják, s az eredményeket a kódok szerint összegzik.
Terjedőben van, de még sokáig nem lesz általánosítható gyakorlat a digitalizálás. Az eszközök, a technológiák folyamatosan hódítanak teret. De, mint mondani szokás, minden változásnak legnagyobb gátja, maga az ember. A digitalizáció ugyanis alapvető informatikai ismereteket feltételez, amelyeknek a gazdák többsége nincs birtokában. Aki ismeri a digitalizációban rejlő jövőt, az lehetőségként gondol rá; aki híján van ennek a tudásnak, ellenségként kezeli.
E néhány, koránt sem teljes példa talán jellemzi a mostani ingatag helyzetet. Az viszont nem lehet kétséges, hogy fordulóponthoz érkezett a magyar mezőgazdaság, és már soha nem lesz olyan, mint az elmúlt évtizedekben.
A témához kapcsolódnak a NAK “Szóvetés” podcastsorozatának alábbi beszélgetései:
Változó klíma, alkalmazkodó gazdálkodás – Papp Gergely a NAK szakmai főigazgató-helyettese Kocsis Áronnal a NAK Jéger üzemeltetési igazgatójával, valamint Szobonya Nikoletta meteorológussal arra keresi a választ, hogy a napjainkban tapasztalható egyre változóbb klímához miként tud alkalmazkodni a gazdálkodás.
Hogyan tovább szántóföldi növénytermesztés – Győrffy Balázs, a NAK elnöke beszélget dr. Feldman Zsolt mezőgazdaságért felelős államtitkárral és Petőházi Tamással, a kamara országos szántóföldi növénytermesztési és beszállítóipari osztályelnökével arról, hogy az idei jó terméshez párosuló alacsony felvásárlási árak milyen hatással lesznek a szántóföldi növénytermesztésre.
Forrás: Szaktudás